Azt, hogy egy adott diagnosztikus eljárás mennyire optimális, két paraméter megadásával jellemezzük, a szenzitivitással és specificitással. A szenzitivitás annak a valószínűsége, hogy a teszt értéke pozitív lesz olyan személynél, akinél a betegség fennáll, míg a specificitás azt jellemzi, hogy a teszt milyen megbízhatóan azonosítja azokat, akikben nem kóros/emelkedett a vizsgált paraméter.

Alapvető fontosságú definíció a pontosság és precizitás is. Előbbi azt jelöli, hogy mennyire közelíti meg egy mérés eredménye a megfigyelt jelenség valódi értékét, a precizitás pedig az átlag szórása, az ismételhetőséget, reprodukálhatóságot jelzi. A pontosság minden tesztnél fontos paraméter, míg az ismételhetőség a többszöri használatra szánt eszközök esetében fontos tulajdonság.

Míg a szenzitivitás és a specificitás egy adott teszt megbízhatóságáról szolgál adatot, a pozitív és negatív prediktív érték az egyén szempontjait is figyelembe veszi egy teszt értékelésekor. A pozitív prediktív érték (PPÉ) annak a valószínűségét adja meg, hogy egy pozitív teszteredmény esetén mennyi annak az esélye, hogy a vizsgált egyén beteg (pozitív teszteredmény megbízhatósága). A negatív prediktív érték (NPÉ) annak a valószínűségét adja meg, hogy egy negatív eredmény esetén a vizsgált egyén nem beteg (negatív teszteredmény megbízhatósága).

A negatív és pozitív prediktív érték az adott betegség/állapot prevalenciájának ismeretében általánosítható, így még a jó szenzitivitású és specifikus tesztnek is alacsony a PPÉ-e, ha az adott betegség prevalenciája alacsony az összpopulációban. Egy 99,9%-os specificitású HIV-teszt példáján szemléltetve: amennyiben a betegség prevalenciája az adott populációban 10%-os, a teszt pozitív prediktív értéke 99%-os, azonban 1%-os prevalencia esetén a pozitív teszteredmény már csak 91%-os, míg 0,1%-os prevalencia esetén 50%-os pozitív prediktív értékkel rendelkezik a teszt.